It's not my world...

Üdv újra! Régen voltam... Szörnyen rég. De csak nem éreztem akkora szükségét, hogy írjak, mint most. Olyan érzésem van, mintha az én szomorúságom lenne a feltétele, annak, hogy mindenki boldog legyen. Örülök, hogy a körülöttem lévők boldogak, nem is arról van szó, de nekik összejött minden, én meg itt fekszem a földön és vérzek, és mikor már azt hiszem, hogy rosszabb nem lehet, még egyet belém rúg. És hogy, mindezt miért érzem? Hosszú... Egy döntésképtelen ember, vívódásai okozzák ezt velem. Könnyű azt mondani, hogy felejtsd el, keress mást. Szerintem, mindenki tudja, hogy ez annál jóval nehezebb, mint modják és ha csak azt a nevet mondom, hogy: Anikó akkor már nem nehéz a dolgokat kitalálni. Mit akar ez  lány tőlem?  Ha semmit, akkor ne álltasson, mondja meg. Ha pedig még tesztel, akkor nem szép dolog tőle. Minél tovább, húzza annál inkább megőrülök. Most is észrevehető rajtam, hogy nem olyan vagyok, mint általában, nemtudom, mi lesz 1-2 hét múlva. Főleg, hogy hónap végén nem is láthatom őt. Egykor Bence voltam... De hívjatok csak Reapernek....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.