alone in the dark

olyan üres minden... egyszerűen már nem bírom egyedül. kell valaki mellém. így csak egy senki vagyok. szükségem van valakire, aki átölel, aki meghallgatja a gondjaimat, aki mindig mellettem van, amikor szükségem van rá, aki képes szeretni úgy, ahogy vagyok és nem akar rajtam változtatni. nap mint nap előtör bennem ez az érzés. nem hagy aludni. most is csak bámulok ki a fejemből és gondolkozom, hogy mi legyen, hogy hogyan tovább, hogy milesz holnap... és egyre gyakrabban jönek elő a régi sebek, amik talán soha sem fognak beforrni teljesen. kikészülök. nembírom tovább. jöjjön már el az én időm.... már annyit vártam rá.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.