Helloszijah!

Na sziasztok!

Bence vagyok 16 éves...Gödöllőről. Most leírhatnám életem eddigi momentumait, de az elég hosszú lenne és nemuntatnék ezzel senkit, szóval csak a fontosabb pillanatokat osztom meg veletek. :D

14 éves koromig Debrecenben éltem, de a sors (márha létezik ez a dolog) úgy hozta, hogy ott kellett hagynom mindenkit, aki fontos számomra. Mondjuk talán ez a lépés segített közelebb kerülnöm azokhoz, akikért ma az életemet is fel tudnám áldozni. Vegyük például az egyik legjobb barátomat Balázst. Vele 8 éven keresztül rivalizáltunk. Minden porcikáját gyűlöltük egymásnak. Ma pedig egymás nélkül nem léteznénk... :D Rengeteg embert rajta keresztül ismertem meg. Egyre gyakrabban járok az utóbbi időben "haza" és nemtudok egy alkalmat sem felhozni, amit megbántam a leutazásaimból. Nemolyan régen eljutottam egy olyan pontra, hogy azthittem, végre megtaláltam életem szerelmét... 2 hónapig ebben a tévhitben voltam, de rá kellett jönnöm, hogy ezis csak egy álom volt. Mint a többi kapcsolatomnak. Ennek is egy nagy pofáraesés lett a vége. De legalább kimondhatom, hogy (eddig) még nem voltam ennyire szerelmes... 1 hónap után naggyából kihevertem a dolgot... Mérges volt rám mindenki, mert befordultam, de talán pont az önkínzás segített.... Talán azért tettem túl magam, mert meguntam a semmittevést és találtam egy másik lányt, akivel úgyérzem megtaláltam egy közös vonalat. De nemtudom, hogy milesz a vége... :S :)

Mára ennyi :)

végezetül... ez lennék =D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.