I'll never forget you!

Vége a Campusnak. Nagyon jó volt, bár a szülim nem úgy sikerült, ahogy gondoltam... De sebaj jövőre talán jobb lesz. :D Megint itthon vagyok, lassan el kell kezdenem tanulni a pótvizsgára, mert nincs kedvem újrajárni a 10.-et...

Találkoztam múlt héten exemmel és... megint minden a régi volt, mégha csak pár órára is, de újra éreztem, hogy szörnyen boldog vagyok, hogy senki nem kell nekem, csakis ő... Nemtudom, hogy lesz-e valami folytatása a dolognak. Én szeretném azt hinni, hogy igen! ebből még lehet valami! Csak azon aggódok, hogy mégegyszer otthagy, mégegyszer megcsinálja azt, amiből fél év után se tudtam kimászni... Rettenetesen szeretem. És az a hülyeségem Anikóval is, csak azért volt, hogy el tudjam felejteni valahogy. Ahogy ő kiszállt a képből most megint csak ő jár a fejemben és ez kezd felemészteni... Rohadtul elegem van már ebből.

Soha nem ér véget...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.